Standard táncok - Angol keringő

Az Angol keringő a 1920-as években a Boston nevű társastáncból fejlődött ki, amit alapvetően a Bécsi keringő utódjának tekinthetünk. Érdekessége, hogy míg a Bécsi keringőt főként nagy körön táncolják, addig az Angol keringőben már jellemzők az egyenes irányú mozgások is. Nevét származási helye után kapta, mivel angol tánctanárok fejlesztették ki.
Ugyan a táncot már az 1922-es világbajnokságon bemutatták, azonban magát az elnevezést csak 1929-től használták a versenyeken. A tánc a Boston és a Slowfox táncok stílusában kezdett formálódni.
Kezdetben inkább egy olyan tánc volt, melyben a táncosok folyamatosan előre törekedve mutatták be tánckoreográfiájukat, így a „dance of passing feet” nevet is használták rá, majd az idők folyamán a megnövekedett fordulásokból következően az ütem végén elkezdték zárni a lábakat.
Az Angol keringő mára használt formáját Angliában fejleztették ki 1927-ben. A legtöbbször lágy és szentmientális zenékre táncolt Angol keringő ritmikusan lendülő mozdulatai által a legharmonikusabb standard tánccá vált. Az első ütés zenei hangsúlya egyidejű az új lendület legnagyobb erejével, míg a második lépésre esik a fordulat fő hangsúlya és ezzel éri el a pár az erősebb térbeli hatást.
Táncmozgását az extrém magasságok és mélységek jellemzik, miközben folyamatos térbeli haladás jellemzi sok fordulással. A lépések legtöbbször az ütem első ütését hangsúlyozzák.
Az Angol keringő a versenytánc programok standard kategóriájának első táncaként szerepel.

ZENEI ÜTEME: 3/4-es
TEMPÓ: tudásszint szerint 29-32 ütem/perc, versenyen 30 ütem/perc
RITMUSA: 1-2-3, 1-2-3 vagy 1-2-3-4-5-6!

Angol keringő tánc videók

Error: The video (https://www.youtube.com/watch?v=YMOaNS9lhMM) couldn't be embedded.