Boogie woogie tanfolyam, felnőtt kezdő boogie woogie táncoktatás

A boogie woogie eredetét a swing tánchoz kapcsolják, mely a rock and roll térhódításával terjedt el Európa szerte. Az USA-ban mai napig is a „swing tánc európai stílusa”-ként emlegetik a boogie-t. Nagyon hasonlít a rock and roll tánchoz, kis eltérések mutatkoznak csak. A leinkább jellemzős különbség, míg a rocky táncban inkább a rugásokkal valósítják meg a lépéseket, addig a boogie pontozással táncolják ugyanazokat.
A boogie tánc legfontosabb jellemzője az improvizáció, azaz a rögtönzés és a szabad vezetés a páron belül. A 4/4-es boogie woogie vagy ahogy sokszor mondják „bugi vugi” zenéjének a jellegzetessége, hogy minden 2. és 4. ritmusát egy-egy hangszerrel hangsúlyozzák. Érdekes kis adalék a boogie woogie jellemzéséhez, hogy az eredeti zene csupán zongorajátékból állt.
A boogie zenéjében hangsúlyozzuk az „off-beat”-eket, ami azt jelenti, hogy a basszus az 1. és 3-ik ütemnél szól, míg a többi ritmushangszer a 2. és 4-ik ütemben. Alaplépése 2 lassú és két „triple step” lépés, ami kiválóan tükrözi a boogie-woogie zeneiségét. Gyakorlatilag minden lépés engedélyezett az akrobatikus rock and roll ugrólépésének kivételével. A jó boogie tánc könnyed és játékosságot sugall anélkül, hogy elveszne a tánc dinamikája. Mivel improvizációról beszélünk a táncos párnak minden esetben követnie kell a zene ritmusának változását. Hogy a táncos felsőteste ne mozogjon tánc közben fel és le a csípő mozgás ellensúlyozza azt.
A boogie woogie-t alapvetően több tánc alakította ki, ezek a jitterburg, lindy hop és a rock’n roll. Régebben a jitteburg a lindy hop egyik szinoníma szavaként volt a köztudatban, ám mára az olyan táncosra alkalmazzuk ezt a szót, aki egyéni lépéseket és testtartást használ tánc közben. A rock and roll hangulat számos ismert filmben is megjelenik, gondoljunk csak a Grease, Hairspray vagy a Made in Hungaria-ra.

Az alaplépés a két lassú (sétáló), és két (gyors) Triple Step lépésen nyugszik, és számtalan variációjuk lehet és megengedett, sőt, versenyeken előny a minél sokszínûbb „díszített” alaplépés (lásd.: Kick Ball Change, Triple Step Triple Step, vagy Back Step, Triple Step Triple Step, és ezek számtalan variációja).
A kivitelezésnek könnyûnek és játékosnak kell lennie, de ugyanakkor dinamikusnak is. A lépésvariáció megválasztásával a táncosoknak hangsúlyozniuk kell a zene ritmusának jellegét vagy annak változását. A lépések hangsúlyozásának a második és negyedik ütemekre való súlyáthelyezéssel kell történnie, a lépések lábmozgását a csípő megfelelő ellenmozgásával ki kell egyenlíteni a felsőtest fel és le irányú mozgásának elkerülése érdekében (a hangsúly tehát lent van, az „ugrálást” a kivitelezés közben el kell kerülni).
Az eredeti Boogie elsősorban zongorára és nem énekhangra íródott zenedarab volt. Közvetlen hatással voltak rá a korábbi Jazz irányzatok, legfőképpen a Blues, de itt már a dallam felgyorsult, felvillanyozódott és a zenei sokszínűség eredményeképpen megszülető Boogie, amelynek makacs ritmusai és rövid dallammotívumai a folyton utazó, vándorló feketék fülének oly ismerősen csengő vonatzakatolást adták vissza, rövid idő alatt meghódította Amerikát. Lényege az erősen hangsúlyos és állandóan ismétlődő akkordok, valamint a zongorista bal kezével megszólaltatott ritmusok. Jimmy Yancey-t, aki az USA vasúthálózatának gócpontjában, Chicagóban született, szokták a Boogie feltalálójaként tisztelni, legalábbis abban az értelemben, hogy ő teremtette meg ennek a zenei stílusnak igazi egyéniségét. Ez úgy 1925 táján történt. Clarence Smith, akire magasnövése miatt a „Pine Top” gúnynevet ragasztották, egészen egyéni balkezes Boogie-stílust fejlesztett ki. Albert Ammons, Maede Lux Lewis, a Honky Tonk Train Blues zeneszerzője és Charlie Cow Cow Davenport a Boogie úttörőinek további három képviselője.
Zene ritkán volt ilyen átütő erejű a Jazz hazájában. A korszak egyik Boogie zongoristája így fogalmazott: „Amikor valaki hallgatja a muzsikámat, maga előtt kell, hogy lássa, amint a táncparketten a hátsójukat riszáló pipik izgatják a férfiakat. Különben nem értettek meg semmit a zenéből.” A korábbi (Swing) és későbbi (Rock & Roll, Retro-Swing) időszak zenei stílusai és számai a közös és hasonló zenei felépítés miatt mind alkalmasak arra, hogy a Boogie-Woogie-t táncoljunk rájuk, lényegében tempótól függetlenül.

A boogie woogie, rock and roll és a lindy hop nagyon közel állnak egymáshoz. A lindy hop (swing) egy eredeti amerikai tánc, aminek a legjellemzőbb karaktere, hogy a táncosok a hangsúlyos ütést hamarabb vagy később lépik a zenében. Ezzel a játékossággal érik el a dinamikus mozgást. Alapvetően a Charleston és a Break a way táncokból alakult ki.A hétköznapi táncot néző számára hihetetlen látványos és zenéje is magával ragadó. A táncosok mozgása minden esetben a zenéhez alkalmazkodik, amikor lassul a zene a párosok is lágyabb mozgást produkálnak, majd az újra gyorsuló zenére kirobbanó lendületet vesznek, ami hatalmas dinamikát kölcsönöz mozgásuknak. Időnként a táncban meg megállnak, ami csak tovább fokozza a lindy hop tánc zeneiségét. Akárcsak a boogie woogie a lindy hop is rögtönzi a lépéseket, nem előre megtanult koreográfiát mutatnak be a párosok. A lindy hop jellegzetességéhez tartoznak az akrobatikus elemek, amik már az 1930-as években beleépültek a táncba. Ismert zenészek, akik szerepe nem elhanyagolható a lindy hop táncban: Louis Amstrong, Duke Ellington, Benny Goodmann vagy Ella Fitzgerald.

Amerikában évtizedek óta rendeznek különböző (Swing) táncversenyeket. Európában a WRRC szervezésében a ’90-es évek elején kezdték el megrendezni a Boogie Bajnokságokat (Világ Kupák, Világ Bajnokságok és Európa Bajnokságok) és az Akrobatikus Rock & Roll táncversenyeket.
A versenyek megrendezésekor igyekeznek az 50′-es évek Rock & Roll hangulatát visszatükrözni, amit például az élőzenére történő döntők, előfutamok, vagy a tánctér kialakítása mutat.
Versenyeket junior, senior, felnőtt valamint formációs kategóriában rendeznek. A párok a döntőig csak gyors és véletlenszerûen kapott számokra táncolnak, a döntőben pedig élőzenére a helyszínen megadott számok közül szabadon kiválasztott lassúra és gyorsra.
A boogie-élmezőny tagjai ma már sok más, hasonló kategóriában is versenyeznek (szving, lindy hop) – lévén a stílusok hasonlósága, átjárhatósága egy felkészült párnak nem okoz akadályt.
Manapság a nemzetközi versenyeken a párok véletlenszerűen kapott gyors zenére táncolnak (kiemelve itt is az improvizációs készséget), egészen a döntőig, ahol a már előre megadott lassú és gyors számokba belehallgathatnak de a választás lehetősége itt sem adott, mivel sorsolással döntik el ki, melyik számra táncol. Igen gyakran kell élőzenére táncolni, és ez esetekben előfordul, hogy még a meghallgatás lehetősége sincs biztosítva a pároknak.