Társastáncok jellemzése, társastánc leírások, történet, eredet, kialakulás
Tánciskolánk társastánc tanfolyamain a legismertebb latin amerikai és standard táncokat oktatjuk, melyek elsajátításával a legtöbb táncos szórakozóhelyen bátran felállhatsz táncolni. A standard táncok a bálakban és esküvőkön lesznek hasznodra, míg a latin amerikai társastáncok ismeretét a bulikban kamatoztathatod leginkább. Iskolánk társastánc oktatásai alkalmával kezdő szintű rocky és salsa tánctudásra is szert tehetsz!
Gyere el társastánc tanfolyamainkra, ahol már a kezdő kurzus elvégzése után is garantáltan használható tánctudást szerzel. Ha a tánctanfolyamokon kedvet kaptál a társastánc tudásod további bővítésére, nálunk középhaladó és versenytánc szinten is folytathatod. Ha motivációt érzel magaban a versenyzésehez is, látogass el tánciskolánk versenytánc lapjára, ahol további részleteket találhatsz a versenytánc oktatással kapcsolatban.
Latin-amerikai táncok jellemzése, története
Az igazi latin-amerikai táncok – mint például a Samba, Rumba és a Mambo – hazája Afrika. Jellemző rájuk, hogy kiemelt hangsúlyt kap a mozgásban a testrészek izolációja, ellentétben az európai táncokkal, ahol a mozgás a test központjából indul ki.
Az afrikai táncot, mint kultúrértéket a rabszolgák vitték az új hazába, Dél-Amerikába a XVII. és XVIII. században. Ezzel szemben az Észak-Amerikába telepített feketéknek hosszabb idő kellett ahhoz, hogy táncstílusukat a fehérek elfogadják. Csak a XIX. század végén kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, mely a nagy Jazz korszak kezdetét jelentette.
A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas, illetve harmincas évek elején volt érzékelhető, amikor a Samba 1924-25-ben és a Rumba 1931-ben először bukkant fel a báltermekben. Az áttörés csak a II. világháború után az ötvenes években következett be. Mindenekelőtt a franciák voltak azok, akik a Sambát, Rumbát, Mambot és Cha-Cha-Cha-t, valamint a spanyol Paso Doble-t anélkül formálták meg, hogy karakterüket illetően döntően megváltoztatták volna a táncokat. Az addig szokásos angol stílushoz képest annyi változás történt, hogy a nyitott tánctartás testkontaktus nélkül vagy csak korlátozottabb testkontaktussal, valamint a csípő- és medencemozgások elsődleges hangsúlyozásával kontúrozódott.
1955-től az Amatőr Európa Bajnokságokon valamint, 1960-tól a világbajnokságokon kezdetben négy táncot mutattak be, amelyeket főként a francia párok nyertek. A Rumba és a Tangó hovatartozásáról különböző vélemények hangzottak el. A Rumbát gyakran hatodik standard táncként emlegették, miközben a Tangó latin-amerikai eredete alapján negyedik táncként a latin táncokhoz soroltatott. Csak 1961-ben döntötték el, hogy a Tangó ötödik versenytáncként a standard táncokhoz tartozzon.
Egyúttal a Cha-Cha-Cha, Samba, Rumba és Paso Doble mellett a negyedik latin-amerikai versenytáncnak nyilvánították. A Jive csak 1968-ban kapta meg az ötödik versenytáncként való elismerést az Amatőr Táncosok Világszövetségétől. Az 50-es évek végén a latin-amerikai táncok is felvételt nyertek a tánciskolák programjába s a fiatalok tömegesen özönlöttek a táncórákra. A latin-amerikai táncok technikájával az angolok is foglalkoztak, valamint ők alkották meg a ma is érvényes technikai alapokat. Walter Laird 1964-ben kiadott könyve, a Technique of Latin American Dancing jelentette az alapkövet. A Paso Doble-t a francia tánctanárok és a versenytáncosok stilizálták mostani formájára. Ma a latin-amerikai táncversenyeken a táncosok a Cha-Cha-Cha-t, Sambát, Rumbát, Paso Doble-t és a Jive-ot mutatják be, immáron 1968 óta.
Standard táncok jellemzése, története
A XIX. század európai táncéletét a keringő, mellette a polka és a galopp uralta. Különös pezsgés indult meg Európában a XX. század legelején. Új táncformák kerültek át az amerikai kontinensről, így például a tangó 1907-ben, a Onestep 1910-ben és a ragtime 1912-ben. Az első világbajnokságot 1909-ben rendezték Párizsban, majd a másodikat 1910-ben Nizzában. Az I. v.h. alatt Franciaországban és Németországban betiltották a táncot. A régi táncok hagyományos körtánc jellegét lassanként felváltották a térben haladó mozgások. Az európai országok követték az angol stílust, melynek terjesztéséről Alex Moore gondoskodott. 1929-től a táncversenyeken a standard kategóriában már angol keringőt, tangót, slowfoxot, quickstepet és bluest táncoltak. Napjainkban a blues nem szerepel táncversenyen a társastáncok között. Felváltotta a bécsi keringő, amit csupán 1951-ben vették fel a versenyszámok közé. A standard társastáncokról általánosságban azt lehet elmondani, hogy eleganciát sugároznak, körön haladnak a táncos párok velük és a tánc első pillanatától az utolsóig tánctartásban táncolják őket. A táncversenyeken az első bemutatott társas tánc az Angol keringő. Lendületes, suhanó mozgása, rengeteg forgást és pördülést tartalmaz. Alaplépései a 6-os számolásra épülnek. Könnyen elsajátítható, éppen ezért már a társastánc versenyek kezdő osztályaiban is a táncprogram részét képezi.
A társastáncok sorában a második bemutatott tánc a Tangó. Eredetileg Dél-Amerikából származik, sokan vitatják, hogy melyik területről pontosan. Egyes feltételezések szerint ez a tánc is Kubából származik, mások szerint a kialakulása Buenos Aireshez köthető. Jellegzetes zenéje összetéveszthetetlen, mindenkit mozgásra késztet. Túlfűtött erotika jellemzi. Gyors fejkapások, hirtelen bemutatott irányváltások és energikus előadásmód jellemzi leginkább ezt a felettébb látványos társastáncot. A Bécsi keringő, ahogy azt már említettük csak később a század közepén került bele a standard társastánc programba. Ebben a táncban a párosok a táncparketten folyamatosan nagy körön haladnak. Lendület és folytonosság jellemzi. Alaplépései könnyen megtanulhatóak. Sokak számára ez a társastánc jelenti magát a táncot. Magyarországon nagyon kedvelt, persze nem csak azért mert az elnevezésében szereplő Bécs városa meglehetősen közel helyezkedik el Magyarországhoz, hanem ezért mert gyakori választás szalagavatós táncként és esküvői táncként is. A negyedikként bemutatott társastánc a standard kategória versenyein a Slowfox. Folyamatos mozgás jellemzi, ahol a páros a tánctér minden pontját bejárva a testének megállítása nélkül mozog. Technikailag meglehetősen nehéz a kivitelezése, hisz a folyamatos lebegő mozgás komoly tánctechnikai felkészültséget és felkészített izomzatot igényel. Az utolsó standard tánc a Quickstep. A leggyorsabb és egyben az egyik legélvezetesebb társastánc a standard programon belül. Gyors zenéjére ugrások, szökellések jellemzők, amiket a párosok számos ritmikai váltás bemutatásával tesznek még élvezhetőbbé. Minden bizonnyal a quickstep zenék miatt ezt a táncot szeretik a legtöbben a nézők soraiban és a táncosok között is leginkább.
Híres latin-amerikai táncosok
Alábbiakban sorolunk fel néhány híres latin táncost, olyan versenytáncosokat/versenytáncos párokat, akik neve a társastánc világban ismert és elismert. Többen közülük tánc világbajnokok, európa bajnokok vagy megnyerték a táncvilág legnagyobb táncversenyét a Blackpool Dance Festival-t. A lista nem teljes, hamarosan bővítjük a névsort…
Donnie Burns – Gaynor Fairweather
Bryan Watson – Carmen Vincelj
Michael Mailtowski – Joanna Leunis
Riccardo Cocci – Yulia Zagoruychenko
Allan Tornsberg – Serena Lecca
Sammy Stopford – Barbara Mccoll
Jukka Haappalainen – Sirpa Suutari
Corky Ballas – Shirley Ballas
Hans-reinhard Galke – Bianca Schreiber
Ralf Müller – Olga Müller-Omeltchenko
Paul Killick – Hanna Kartunnen
Espen Salberg – Kirsten Salberg (aka Slora)
Slavik Kryyklyyvy – Karina Smirnoff
Sergey Sourkov – Agnieszka Melnicka
Andrej Skufca – Katarina Venturini
Peter Stokkebroe – Kristina Stokkebroe
Klaus Kongsdal – Victoria Franova
Sergey Ryupin – Elena Khvorova
Stefano Di Filippo – Anna Melnikova
Maksim Chmerkovskiy – Elena Grinenko
Michael Wentink – Beata Onefater
Dmitri Timokhin – Anna Bezikova
Matthew Cutler – Nicole Cutler
Sandro Cavallini – Hanna Karttunen
Martin Dihlman – Lydia Weisser
Goran Nordin – Nicola Nordin
Holger Nitsche – Charlotte Egstrand
Richard Porter – Els Porter (aka Gevaert)
Geir Bakke – Melissa Dexter
Ralf Lepehne – Lydia Weisser
Jason Gilkison – Peta Roby
Allan Tornsberg – Vibeke Toft
Híres standard táncosok
A standard táncok versenyeinek nagy nevei között az alábbi versenytáncos párosokat említhetjük, meg akik nagymértékben befolyásolták a standard táncok fejlődését. A lista nem teljes, hamarosan bővítjük…
Mirko Gozzoli – Alessia Betti
Fabio Selmi – Simona Fancello
Luca Baricchi – Loraine Baricchi (aka Barry)
Marcus Hilton – Karen Hilton (aka Johnstone)
Davide Cacciari – Olga Garshina
Augusto Schiavo – Lyn Marriner
Christopher Hawkins – Hazel Newberry
Timothy Howson – Joanne Bolton
Paolo Bosco – Silvia Pitton
Stephen Hillier – Lindsey Hillier (aka Tate)
Massimo Giorgianni – Alessia Manfredini
William Pino – Alessandra Bucciarelli
Jonathan Wilkins – Katusha Demidova
Alan Shingler – Donna Shingler (aka Reeve)
Michele Bonsignori – Monica Baldasseroni
Jonathan Crossley – Kylie Jones
Tony Dokman – Amanda Dokman (aka Owen)
Victor Fung – Anna Mikhed
Arunas Bizokas – Katusha Demidova
Warren Boyce – Kristi Boyce
Domenico Soale – Gioia Cerasoli
Roberto Villa – Morena Colagreco
Domen Krapez – Monica Nigro
Andrew Sinkinson – Adele Preston
John Wood – Anne Lewis
Lasse Odegaard – Laila Kragebol
Asis Khadjeh Nouri – Andrea Kiefer
