Standard táncok - Bécsi keringő

A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A tánctörténészek többsége a keringőt a XVI. századi Dreher vagy a Landler táncokhoz vezetik vissza. A körtáncot a német és osztrák nép táncmester nélkül tanulta. Egymást átkarolva és egymás körül forogva táncoltak a párok képzelt középpont körül. A tánc népszerűségét remekül mutatja, hogy az évszázad elejéig egyránt táncolták városokbna és a falukban is.
Másik elképzelés szerint a keringő eredete a Langaus-hoz köthető, melyben a táncosoknak egy hosszú termet kellett a legkevesebb forgással végigtáncolni.
A „waltzen” szó 1750 körül egy rögtönzött bécsi vígjátékban jelent meg. 1787-ben Bécsben az „Una cosa rara” című operában táncolták az első keringőt. Ugyan a porosz udvarban, 1794-ben már tanulták a keringőt a későbbi porosz királynő Lujza betiltotta. Berlinben 1918-ig volt tiltott játszani keringőt, azonban Münchenben a bálak zenéjének részét képezte.
A keringő kezdetben csak Németországban volt népszerű, kezdetben más táncstílusok miatt háttérbe szorult, azonban mára meghódította a világot.
A tánc átlátható szerkezetésnek és lendületes zenéjének köszönhetően a táncosok egyik örök kedvence a mai napig. Zenéje mára új lendületet kapott André Rieu keringőkirálynak és zenekarának köszönhetően. A keringők csodás melódiája táncra ösztönöz minden táncoslábú embert.

ZENEI ÜTEME: 3/4-es (de minden ütemben két hangsúly van)
TEMPÓ: tudásszint szerint 50-60 ütem/perc, versenyen 60 ütem/perc
RITMUSA: 1-2-3 1-2-3 vagy 1-2-3 4-5-6